10. Zemplén Vármegye Levéltára

 

Kategória: kulturális örökség

Fellelhetőségének helye: Sátoraljaújhely, Kossuth tér 5.

 

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyen, a régi megyeházán található levéltáráról így írt Kazinczy Ferenc 1821-ben: De még igen számos, igen nagy tekintetű Írásaink vagynak… Ezek nem egyedül a’ Megye’, nem egyedül a’ Haza’, hanem az egész Emberiség’ kincsei, ’s a’ később idők Kovachichai ’s Horvát Istvánjai innen szednek majd fényt régibb történeteink homályainak fel-világosítására.”

Az Árpád-kori eredetű, a Sajó-Hernád torkolatvidékétől a lengyel (később galiciai) határig húzódó Zemplén vármegye levéltárának legkorábbi, 16. század közepe előtti iratainak sorsa nem ismert. Szirmay Antal, Zemplén vármegye jegyzője történeti műve alapján Kazinczy örökítette meg azt a hagyományt, mely szerint a levéltár legrégibb őrzőhelye Csicsva vára volt, ahol 1527-ben, a kettős királyválasztás utáni polgárháború alatt pusztult el a teljes iratanyag. A vármegyei levéltár nagyságáról, őrzésének helyéről és rendezettsége mértékéről az 1660-as évek elejétől vannak adataink. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben például Csicsva várában őrizték a „Vármegye Archyvumát”.

1711 után az uralkodó, az országgyűlések és a Magyar Királyi Helytartótanács részéről is kezdeményezték, hogy a vármegyei levéltárak anyagát gondosabban őrizzék és használhatóbbá tegyék, elrendelték az iratok lajstromozását és szorgalmazták megyeházák felépítését, ahol az iratoknak állandó és biztonságos őrzőhelyet találhattak.

Ekkor, a 18. század első–második harmadában lett a vármegye székhelye Sátoraljaújhely, míg más, korábban központi szerepkört betöltő települések, közte az Árpád-kori földvárral és a 17. században épült, ma is látható megyeházával rendelkező, Zemplén mezővárosának a jelentősége lehanyatlott. A ma is álló vármegyeháza előtt is volt már a 18. század közepén, Sátoraljaújhelyen egy vármegyeháza, amelyről 1755-ben azt írták, hogy itt tartották a megyegyűléseket és a megyei törvényszéket, valamint a vármegyei tömlöcök itt voltak. („Domus Comitatensis ubi Judria et Congregationes celebrantur iti et Magistratuales Carceres habentur.”) Ez azonban nem azonos a mai vármegyeházával, amelyet gróf jobaházi Dőry Ferenc főispánsága idején, 1757–1770 között építették fel, a vármegyei levéltár („tabulario publico”), a megyegyűlések és a hivatalnokok elhelyezése céljából.

Az vármegyeházán belül az Archívum két helyiséget lezáró két vasajtó, amelyből a bejárati, kovácsoltvas, díszített ajtó ma is eredeti helyén található, valamint az ablakok vagyon- és tűzbiztonsági célt szolgáló vastáblái 1774-ben készültek el. A barokk stílusú, a kor igényét tükröző iratszekrényeket Speck József, sátoraljaújhelyi asztalosmester készítette 1776-ban. 1783-ban pedig számozott, fekete viaszosvászon polctakarókkal látták el a levéltári polcokat.

A 19. század elejére az Archívum két terme már szűknek és zsúfoltnak bizonyult, ezért a vármegye már 1812-től foglalkozott a megyeháza és a levéltár bővítésével, amelyet a levéltárnokok is sürgettek. A vármegye végül 1830-ban elkészíttette az épület bővítésének tervét, amelyet 1832-ben a Helytartótanács is jóváhagyott. Ezt követően, 1832 nyarán már megkezdődött az 1836-ig tartó építkezés, amelynek eredményeként a levéltárat is bővítették újabb három teremmel, amelyek romantikus stílusú bútorzatát Trutler József újhelyi asztalosmester készítette el 1839-re. Közben, miután az 1834-es földrengés erősen megrongálta a levéltár két meglévő termének boltozatát, ott is felújítási munkákat kellett végezni, amely 1844-re fejeződött be. Ezután az öt termet egybenyitották és ma is ezekben őrzik többek között a vármegye teljes iratanyagát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lezárásáig.

A levéltár korai iratainak rendezésében, logikai rendjük kialakításában Szirmay Antal főjegyző (1777–1785) játszott fő szerepet, aki a 1777 előtti iratokat négy főcsoportra tagolta és lajstromozta, ezek: Juridica (jogszolgáltatási iratok), Criminalia (büntető perek), Politica (közigazgatási iratok), Perceptoralia et comissariatica (pénztári és hadbiztossági iratok).

Kazinczy Ferenc, a levéltár korai történetének másik nagy egyénisége Szirmay működése idején került először kapcsolatba a levéltárral, amikor 1784–1785 folyamán előbb másodaljegyzői, majd levéltárnoki állást próbált elnyerni – sikertelenül – Zemplén vármegyében. Máig ható módon később, már élete utolsó szakaszában fonódott pályája a vármegyei levéltárral.

1815-ben kérte fel őt mások mellett a vármegye közgyűlése, hogy legyen tagja, egy a levéltárat vizsgáló bizottságnak, ennek elfogadására azonban ekkor még nem volt lehetősége, az ismételt 1820. évi felkérést azonban elfogadta és így 1831 nyaráig munkálkodott a levéltárban, mint az „Archívum végig nézése végett kiküldött Táblabíró”. Levéltárvizsgálati-ellenőrzési feladatai mellett, rendezési, állományvédelmi, selejtezési munkákat is végzett, történeti kutatásokat folytatott és jelentős újítása a közművelődési tevékenység elindítása, így elmondható Kazinczyról, hogy modernizálta a korábban csak jogbiztosító tevékenységet ellátó, rendi jellegű megyei hivatalt.

A levéltár, amely 1950-ig, mint Zemplén vármegye levéltára működött, ma pedig a MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, nemcsak az egykori megye, de a mai Magyarország területén található zempléni térség településeinek, családjainak, intézményeinek, gazdasági társaságainak gazdag iratanyagát is őrzi.

A Levéltárnak az érdeklődő nagyközönség számára is nyitott része, az „Archívum”, vagyis az öt legrégebbi, 18–19. századi barokk, valamint romantikus stílusú műemléki védettségű terem, amely mind a mai, mind a történelmi Magyarország területén a legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt vármegyei levéltárak közé tartozik, egyedi hangulatot áraszt és közelebb hozza a látogatókhoz a letűnt századok levéltárnokainak munkáját és kincsein keresztül bepillantást nyerhetnek az egykori Zemplén vármegye múltjába.

 

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye Levéltárában. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltári füzetek, 30.) Sátoraljaújhely, 1990.

Hőgye István: Zemplén Levéltára Sátoraljaújhely. Miskolc, 1996.

Oláh Tamás: Kazinczy Ferenc feljegyzése Ferdinánd és Ernő Ágost királyi hercegek zempléni és levéltári látogatásáról, 1822. október 16. Sátoraljaújhely. (Kísérő szöveg és átírás). In: Levéltári Szemle. 59. évf. 2009. 4. szám melléklete.

Oláh Tamás: Kazinczy Ferenc kapcsolata Zemplén vármegye levéltárával. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica. Tomus XVI. – Fasciculus 1. (A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeum Szervezet Magyar Nyelv Múzeuma által Kazinczy Ferenc (1759–1831) születésének harmadfélszáz éves jubileumára szervezett emlékülés előadásai. Magyar Nyelv Múzeuma (Sátoraljaújhely-Széphalom) 2009. június 4.) E Typographeo Universitatis. Miskolc, 2011. 63–92. p. (Internetes elérhetősége:

     http://www.uni-miskolc.hu/~philos/2011_tom_XVI_1/63.pdf)

Soós Imre: Zemplén megye levéltára és Kazinczy Ferenc. In: Történelmi Évkönyv II. (A Magyar Történelmi Társulat Borsod-Zempléni Csoportja Könyvtára. Szerk.: Deák Gábor. III.) Miskolc, 1968. 185–204.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.bazleveltar.hu, www.mnl.gov.hu

ugyintezes

menu-logo